Most nem sírtam.Már nem foglalkozom Louis-val.Reggel kialvatlanul ébredtem.Tegnap este sokáig tomboltam.Megyek le.Semmi érdekes nem volt lent,de akkor is lementem.Itthon semmi jó kaja nem volt.Sajnos.Inkább a mekiben reggelizem.Fölöltöztem és már indulok ki mikor szól valaki.
-Szia Lana.Hová mész?-kérdezte Harry.
-Szia!a mekibe megyek.Jössz?
-Ahha.-mondta és kijött velem.Elmentünk a mekibe és kajáltunk.Tök jól elvoltunk.Harry mesélt az életéről és én is egy kicsit az enyémről.Szóval megismertük egymást.Mikor hazaértünk kicsit meglepődtünk.A mai napon nem voltak a munkások.Mivel,hogy a két házat összeépítették.Megkérdeztem Liam-et,hogy most mi van?
-Szia Liam.Hogy hogy a munkások nincsenek itt?-kérdeztem.
-Mert már befejezték.
-Jaaa.És mikor festik le?
-Jó ez így nem?
-Végül is.Harry?
-Nekem ez így jó.-vonta meg a vállát Harry.
-Már csak be kell rendezni.Nem?
-De.Azt megcsináljuk Penny-vel.
-Oké.-mondta Liam.Penny-vel ketten egy lepukkant helyből,egy csodaszép (új) lakást varázsolunk.Na mindegy.Harry-vel nem tudtuk,hogy mit csináljunk.
-Van egy ötletem.
-És mi?
-Szereted a horrort?
-Ja.Miért?
-Nézzük meg a kört!
-Benne vagyok!
-Oké.Gyere.-megfogtam a kezét és bementünk a házba.Megkerestem a lemezt és csináltam pattogatott kukoricát.Leültünk a nagy tv-elé.És elindult a film.Nem annyira féltem,de egy kicsit igen.Odabújtam Harry-hez.Egyszer csak a film közben Penny ordítva jön.
-ÚRISTENN!-ordította.Leállítottuk a filmet és kérdeztem.
-Mi az?
-Ma este Niall meg én elmegyünk valahova.
-De hova?-kérdezte Harry.
-Nem tom.Niall valahova elvisz.-mondta aztán fölrohant és ordibált tovább.
-Kb én is ilyen voltam mikor mondtad,hogy elmegyünk Hawaiira.
-Komoly?-kérdezte Harry kerek szemekkel.
-Aha!Na nézzük tovább a filmet.
-Oké.Csinálsz még kukoricát?
-Aha.
-Bocsi,de félelmembe megettem az összeset.
-Nem baj!-mondtam és betettem a mikroba a csomagot.Visszaültem és néztük tovább.Mikor az a rész volt,hogy Szamara jön ki a tv-ből,akkor Harry-hez bújtam és eldugtam a fejem úgy féltem.De szerencsére (végre valahára) vége lett a filmnek.
-Ezt soha többet nem nézem meg!-mondta Harry a párnát szorongatva.
-Én másodjára néztem meg és még mindig félelmetes.-mondtam és fölálltam.-De ez csak egy film!
-Ja ez csak egy film.-mondta és valami mű nevetést csinált.A napnak mindjárt vége és mi még mindig a filmre gondolunk.Próbáltuk elterelni a figyelmünket.Szerencsére sikerült.Este fölmentem Penny-hez megnézni,hogy mit csinál.
-Szia.Mit csinálsz?
-Pakolok.Kiderült,hogy több napra megyünk.De még mindig nem tudom,hogy hova.
-De legalább vele leszel kettesben.Nem?
-De.Végül is.-mondta.
-Lana!Lana!Hol vagy?-kérdezte Harry
-Itt!-mondtam és kimentem a szobából.-Mi az?-kérdeztem.
-Mondhatok valamit?
-Persze.
-Alszol velem?
-Ugye nem azért mert félsz.
-Dehogy is.-mondta és megint egy mű nevetést csinált.-Akkor?
-Alszok.
-De jóó.-Mondta és mosolygott.Visszamentem Pennyhez és kérdeztem.
-És mikor indultok azt legalább tudod?
-Igen!Ma este.
-Az jó.Én lementem.
-Oké.-mondta.Lementem és átmentem a fiúkhoz.Láttam Louist de nem érdekelt.Fölmentem Harryhez.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Semmit.
-Tudtad,hogy Niall és Penny ma indulnak.
-Aha.Niall mondta.
-Oké.-mondtam.
Este elköszöntünk Pennytől és Nialltől.Kiderült,hogy egy hétre mennek de azt még mindig nem tudjuk,hogy hova.Na mindegy.Fölmentem Harryhez és majdnem elájultam.Épp vetkőzött.Nem vett észre.Csak néztem és nem tudtam betelni a pillanattal.Olyan helyes.Összeszedtem magam.Lementem.A fiúk lent voltak.Átmentem a másik féltekre és fölmentem a szobámba.Leültem és elgondolkodtam azon,hogy hogy történhet meg ez velem.Hogy lehetek én ilyen szerencsés.Lementem és megfogtam Sam pórázát és elmentem vele sétálni a nagy sötétségben.Miközben sétáltunk elgondolkoztam azon,hogy milyen lenne az életem,ha nem találkozom a fiúkkal.Egy kis idő után vissza mentünk.Mikor megérkeztünk letettem a pórázt.Menni akarok át mikor megállok.Nem mertem továbbmenni.Louis ült a zongora előtt és a Twilight-ot játszotta.Egyszerűen gyönyörű volt.Halkan továbbmentem és leültem a székre.Mikor vége lett Louis fölállt és csak a fél arcát láttam de az is csupa könny.Szerintem hiányzom neki.Szegény.Holnap az lesz az első dolgom,hogy kibékülök vele az biztos.Fölmentem.Harry már elaludt.Ránéztem Louis szobájára és láttam,hogy ül a széken és sír. :'( Bementem.Egész este ezen gondolkoztam.Nem bírtam aludni.Fölkeltem az ágyról és kimentem az udvarra.Lefeküdtem a fűre és néztem a csillagokat.Sam odajött és lefeküdt mellém.Fölemlítettem azt a napot mikor összevesztünk és mikor megláttam őt azzal a csajjal.Hirtelen én is elkezdtem sírni.Átéreztem Louist.Belegondoltam,hogy ez most neki mennyire szar.A barátjával vagyok egész nap és ő meg csak azon gondolkozhat,hogy milyen jól megvagyunk ketten.Becsuktam a szemem és bevillant az a kép mikor Louis és én együtt vagyunk.De még mindig könnyeztem.Hirtelen elaludtam.
-Lana!Lana! Ébredj!-rángatott valaki.
-Mi az?-kérdeztem és kinyitottam a szemem.Louis ült mellettem.
-Te itt aludtál?-kérdezte kerek szemekkel.
-Asszem ja.
-De hogy kerültél ide?Alvajáró vagy?
-Nem.Este nem bírtam elaludni és kijöttem nézni a csillagokat.
-Általában az emberek akkor nézik a csillagokat mikor valami bajuk van és választ keresnek.Te is a választ kerested vagy csak nézted a csillagokat.
-ÚRISTENNNN!-ordította Harry a szobában.
-Ennek meg mi baja van?
-Szerintem az,hogy nem fekszem mellette.És a választ kerestem és meg is kaptam!-mondtam és felálltam.Bementem és fölrohantam Harryhez.
-Te meg hol voltál?-kérdezte.
-Ö...Hát máshol aludtam.
-Kénél?
-Senkinél.
-Akkor hol aludtál?
-Este itt ültem az ágyon.Nem bírtam elaludni és kimentem a z udvarra.Lefeküdtem a fűre és néztem a csillagokat.És egyszer csak elaludtam.
-Ahha!És milyen volt?
-Jó!-bólogattam.Lementem és reggeliztem.Egyedül.Gondolkodtam,hogy hogy mondjam el Harrynek,hogy én Louis-t szeretem.Tudom,hogy nagyon rosszul fog neki esni,de nem tehetek mást.Ami tegnap történt.Egyszerűen nem megy ki a fejemből.Louis zongorázta a Twilight-ot és sírt.Ezt nem tudom elfogadni.Szegény Lou.Reggeli után fölmentem a szobámba és becsuktam az ajtót.Leültem a sarokba és bekapcsoltam a gépet.Elindítottam egy zenét és gondolkodtam.Körülnéztem a szobámban és mindenütt Louis poszterek vagy az egész banda.Hirtelen elkezdtem nagyon sírni.Nagy fájdalom tört belém.Azt éreztem mind ha meghalnék.Két perc múlva abbahagytam a sírást és felnyílt a szemem.Van egy barátom aki szép,kedves és szereti Harry-t.Ha szakítok Harry-vel és bemutatom neki a barátom lehet,hogy nem is lesz annyira szomorú.És én meg kibékülhetek Louissal.A nap folyamán még gondolkodtam,hogy hogy mondjam meg Harry-nek.Végül estére jött be az ötlet.Fölmentem Harry-hez.
-Na mizu?
-Mondanom kell valamit ami neked nem fog tetszeni.
-Ajjaj!
-Tegnap mikor hazaértem Sammel akkor jönni akartam fel de nem jöttem mert Louis zongorázta a Twilight-ot és leültem megnézni.Mikor végzett fölállt és a fél arcát láttam ami csupa könny volt.Tudtam miért sírt.Mikor följöttem és bejöttem a szobába még ránéztem Louis-ra és csak sírt.Azért nem aludtam veled mert bántott a lelkiismeret.Nem tudtam mit csináljak.Így lementem és kint lefeküdtem a fűbe nézni a csillagokat hátha megtalálom a választ.Reggelre megtaláltam.Igaz kint aludtam.De mindegy.Egész nap azon gondolkoztam,hogy hogy mondjam el neked...
-De mit?-kérdezte Harry egy kicsit idegesen.
-Hogy szakítok veled.-kicsit féltem.
-Hogy mi?-mondta hangosan.
-Igen.
-Ugye nem azért mert vissza akarsz hozzá menni?
-De!
-Na tűnj el innen.Ne lássalak.-mondta teljes hangerővel.Kirohantam a szobából.Mindenki minket bámult.Lerohantam és kimentem az udvarra.Lerogytam és teljes erőmből sírtam.Néhány perc múlva abbahagytam és lefeküdtem a fűre és megint néztem a csillagokat.Két perc múlva nyílik az ajtó.Louis jött ki.Leült mellém és kérdezett.
-Mi történt?Harry miért ordibált.
-Mert szakítottam vele.
-Ó!És miért?
-Haa...-sóhajtottam és elkezdtem.-Tegnap mikor hazaértem Sammel a sétálásból föl akartam menni Harryhez de nem mentem.Leültem és hallgattam ahogy a Twilight-ot játszod a zongorán.Mikor végeztél és fölálltál láttam a fél arcodat ami csak könny volt.Utánad fölmentem és mielőtt bementem volna a szobába még rád néztem.Nem bírtam elaludni ezért kijöttem és ugyanígy lefeküdtem és néztem a csillagokat.Nagyon bántott a lelkiismeret.Reggel megtaláltam a választ.A válsz ez volt:Szakítani Harryvel és kibékülni Louis-val,hogy újra boldog legyen és ne sírjon többet.Herry most ezért ideges.Mert dobtam azért,hogy te boldog légy.
-Ó Lana!
-Amúgy miért sírtál?
-Mert elvesztettem azt a lányt aki nekem a mindenem,ő jelentette számomra az életet és ez a lány...ez a lány te vagy.És mert megcsaltalak egy másik csajjal amit nem kellet volna és ezt nagyon bánom.
-Én is bánom,hogy téged megcsaltalak.
-Bocsi,hogy megcsaltalak.
-Nem baj.Pár év múlva ezen röhögni fogunk.
-Mondjuk ja.Mondhatok valamit?
-Persze.
-Mikor először megláttalak tudtam,hogy te leszel a mindenem.Megismertük egymást.Szerelmesek lettünk egymásba.Én teljes szívemből szeretlek,de amit elkövettem ezt sosem fogom megbocsájtani magamnak.És,hogy ne hagy el engem szeretném ha...szeretném ha a feleségem lennél.Leszel a feleségem?
-Ó Louis!-mondtam könnyezve.-Igen!-mosolyogtam és Lou is mosolygott.Megfogta a kezem felhúzta az ujjamra a gyűrűt ami nagyon szép volt.Majd fölállt és megcsókolt.Jó sokáig majd szorosan átölelt.Én csak könnyeztem és nem hittem el,hogy Lou felesége vagyok.
-Alszol velem?
-Igen.-mondtam.Lou megfogta a kezem és fölmentünk.Harry még mindig tombolt.De nem érdekelt.Tök boldogok voltunk.El sem hiszem.Nagy boldogsággal aludtam el.Louis is most már olyan boldog.Elaludtunk és sokáig aludtunk.
