Köszönöm azoknak akik rendszeresen olvasták a blogot.Köszönöm Petrának,hogy pár éve megalakította nekem a blogot,és nemrég új designet csinált.Köszönöm Fanninak,hogy mindig mikor újabb részt hoztam ő egyből elolvasta,és mondta,hogy milyen jó lett a mostani rész és várja a következőt.
Jó olvasást az utolsó részhez.
Búcsúzik tőletek Zsófii.
Lana szemszöge
Pár hónap telt el a jótékonysági est óta.Sok minden történt.Először is Penny és Niall lemondták az esküvőjüket.Úgy lett volna,hogy decemberben házasodnak össze,de valahogy úgy érezték,még korai.
Liam majdnem minden nap Sophi-val volt,így arra jutottunk,hogy ő is költözzön ide hozzánk.Így bővült a körünk.
Valamikor október végén november elején Harry és Lucy összevesztek.Még mindig nem tudjuk,hogy min,de azóta már nincsenek annyira rosszban.Eleinte úgy volt,hogy nem akarnak a másikhoz szólni,de ebből csak annyi lett,hogy még jobban összevesztek.Ma már csak annyi van,hogy nem nagyon kedvelik a másikat,de azért egymáshoz szólnak.Ja és Lucy visszaköltözött a szobájába.
Zayn valami okból csendesebb lett.Keveset beszél,lehangolt,és alig lehet észrevenni.Megpróbáltuk kideríteni,hogy mi van vele,de azt mondta,hogy semmi baja sincs.
Louis megváltozott.Mikor elmeséltem neki,hogy mit mondott Dave,majd még ráadásba jött az,amit a menedzserük mondott,amiről én nem tudok,teljesen más lett.Olyan mint én,amikor üldözési mániám volt.
Mostanra már egyáltalán nem érdekel Dave.Kitöröltem az életemből.Az sem érdekel,ha észreveszem,hogy valamelyik testőre figyel.Az sem érdekel,hogy mit csinál.Egyáltalán nem érdekel.
Október közepén kaptam egy levelet a főnökömtől.Közölte velem,hogy kirúgtak.Nagyon örültem neki mondhatom.Pár hétig állásinterjúkra jártam.Felvettek egy újsághoz.Divattippeket adok és interjúkra járok.Jó kis munka.
Novemberben kijött a fiúk negyedik albuma.A neve Four.Tizenhat szám van rajta.Mikor meghallgattam beleszerettem majdnem az összes számba.A kedvencem a Once In A Lifetime.
Louis-val sokkal több időt tudtam tölteni mint régebben.Sok mindent csináltunk együtt.Igaz,hogy mostanában Louis nem a legjobb hangulatában van,de maikor csak kettesben vagyunk megváltozik.Olyan lesz mint régen.Minden nap csináltunk valamit.
Elmentünk valahova sétálni:
Vagy kiültünk a kertbe.Együtt mentünk el a városba beülni egy étterembe.Otthon kettesben ülni a kanapén,összebújva,kávét,teát vagy kakaót inni és nézni ahogy odakint esik az eső.
Valamelyik nap mikor ültünk a kanapén és néztük az esőt Louis mondott egy mondatot amit még mindig nem tudom,hogy mire mondta.
-Szeretném ha ez örökre így maradna.Csakhogy ez sose fog megtörténni.-mondta.Ránéztem.Nem tudtam,hogy mire mondja.A szemembe nézett és megcsókolt.Nem akartam megkérdezni,hogy mire mondta.
Ma viszont kezdtem megérteni.Mikor felkeltem érzetem,hogy a mai nap nem lesz jó.Reggeli után a fiúknak el kellett menniük a menedzserükhöz.Négyen csajok mi itthon maradtunk.Nem sokáig.Sophi és Penny bementek a városba vásárolni.Én és Lucy itthon maradtunk.Csináltam magamnak forró teát és leültem a szobámba az ablak mellé.Csak bámultam ki.Eszembe jutott,mikor még Sam élt és vele játszottam kint.Mikor elmentem vele sétálni,vagy futni.De hiányzik.Kár,hogy meghalt.A régi emlékek bomba szerűen törtek elő belőlem.Minden ami jó emlék azokat úgymond újra "átéltem".Mikor még csak Penny és én laktunk itt.Mindig max hangerőn hallgattuk az AC/DC-t,Nirvana-t,Green Day-t és a Red Hot Chili Peppers-t.Nagyon jó volt.Aztán jöttek a fiúk.Mikor Liam és Sam összehaverkodtak.Amikor Louis-val beszéltem először.Mikor elmentünk buliba.Első csókunk.Harry elvitt Hawaiira.Lucy-vel a Párizsi kalandunk.Az ünnepek.És majdnem minden ami boldog emlék.Csak azt sajnálom,hogy még Louis-val nem mentünk el valamelyik szigetre kettesben.Ott tölteni pár napot és örülni annak,hogy kettesben vagyunk.
Megint eszembe jutott amit Louis mondott.Szeretném ha ez örökre így maradna.Csakhogy ez sose fog megtörténni.Ezt mintha valahol már olvastam volna.A könyves szekrényemhez mentem és a címeket olvasgattam.Megtaláltam a könyvet,majd visszaültem és elkezdtem keresni ezt a mondatot.
Hallom,hogy a fiúk visszaértek.A könyvet leraktam az asztalra,majd lementem.Megálltam Louis előtt.
-Mit csinálunk ma?-kérdeztem.
-Csak légy velem.-csókolt meg.Az arca szomorú volt.
-Oké.-mondtam halkan.
Louis szemszöge
Végeztünk a megbeszélésen.A fiúk kimentek,mennék utánuk,de a menedzser szól.
-Louis!-intett.Odamentem hozzá.
-Igen?-kérdeztem.
-Ugye tudod,hogy bármikor megtörténhet.Akár ma is.És te nem tehetsz ellene semmit.-vigyorgott majd elment.Hallottam tőle egy nevetést is.Megfagyott a vér az ereimben.Ez nem lehet!Akár ma is.Ne!Csak ma ne!Még vele akarok lenni!Elindultam a fiúk után.Lent a kocsinál értem utol őket.
-Mért van az,ha ide jövünk,te mindig később végzel?-kérdezte Niall.
-Vele beszéltél?-biccentett a ház felé Liam.Bólintottam.Beültünk a kocsiba és haza indultunk.egész úton csak az ablakon bámultam ki,és néztem az elhaladó tájat.Mikor megérkeztünk,kedvetlenül kiszálltam a kocsiból.Bementünk a házba.Lana jön oda hozzám.
-Mit csinálunk ma?-kérdezi mosolyogva.A mosolya.Az tesz boldoggá.Épp elfelejtettem volna amit a menedzser mondott,de nem tudom kitörölni a fejemből.Lehet,hogy ma.Akkor mit csináljunk ha ez az utolsó nap?
-Csak légy velem.-mondtam.Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Oké.-suttogta.Fölmentünk a szobájába.Leültem az ágyra ő meg mellém bújt.Ha belegondolok,hogy soha többet nem bújhat hozzám.-Mi volt ma?Mit mondott?-kérdezte.
-Semmi különöset.-vontam meg a vállam.Megakadt a szemem az asztalon lévő könyvön.-Az mi?-mutattam a könyvre.Lana elvette az asztalról és a kezembe nyomta.
-Ha van időd olvasd el.-mondta.
-Miről szól?
-Van egy lány akinek gondjai vannak,és nem tud velük élni.Eldöntötte,hogy valahogy megöli magát,de akkor jön egy fiú az életébe.Az élete jobb irányba terelődik míg a fiú vele van.De aztán egyik nap visszatérnek a gondjai.Az első pár hétben elviseli őket és nem foglalkozik velük.Majd mikor már elege van ugyan oda jut.Hogy valahogy megöli magát.És ki is találta.Balesetet szenvedett és kórházba került.Műtétek és vizsgálatok.Eszméletlenül fekszik az intenzíven,de úgy írja le,hogy félig élő és félig holt.Látja saját magát feküdni az ágyban.Szóval ő egy szellem.Az egyik nap a fiú meglátogatja.Fogja a kezét,beszél hozzá és azt kéri ébredjen fel és legyen vele.A lánynak el kell döntenie,hogy életben marad és barátjával él,tovább a gondjaival,vagy meghal.-mesélte.Magára a történetre nem is figyeltem.Csak arra ahogy Lana mesél.Arra a lágy hangjára.
-És hogy dönt?-kérdezem.
-Ha elolvasod megtudod.-nézett rám mosolyogva.Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
Lana szemszöge
Hosszú ideig csókolt.Nem akart elengedni.Olyan furcsán viselkedik mióta hazajött.Jobban le van hangolva mint az elmúlt pár hétben.Lerakta a könyvet,de még mindig nem vált el tőlem.Eldőltünk az ágyon és csak csókolt.Én sem akartam,hogy vége legyen.De egyszer mindennek vége.Penny szólt,hogy ebéd.Akkor már ők is hazaértek.Kicsit eltoltam magamtól Louis-t.
-Menjünk le enni.-mondtam.Szomorú arcot vágott majd bólintott.Átkulcsoltam a kezem a nyakánál majd visszahúztam magamhoz.Szerintem örült neki.Szenvedélyesen csókolt és nem akarta abbahagyni.Megint hallom Penny hangját ahogy szól nekünk.-Mennünk kéne.-tolom el magamtól.Kedvetlenül feláll.A kezemet nyújtom,hogy húzzon fel.Nagy lendülettel felhúz és átfogja a derekam.A kezem a nyaka körül átkulcsolom.Megcsókolom.-Na menjünk.-válok el tőle.Megfogja a kezem és lemegyünk a többiekhez.
Ebéd után visszamegyünk a szobába.egymás mellet fekszünk.A fejem a vállán pihen.Ő átkarol.Megpuszilja a fejem.
-Olyan más vagy mostanában.-szólalok meg.
-Milyen az a más?-ráncolja a szemöldökét.
-Én úgy ismerem Louis-t,hogy ő mindig boldog,mosolyog és hülyül.Nem úgy viselkedik mint most.-nézek rá.
-Nem változtam meg.-tagadja.
-De.Csak lehet,hogy nem veszed észre.Mi a baj?Biztos,hogy van valami bajod.Nem mondod el?
-Nem.-rázta a fejét.
-Ha nem,akkor nem.
-Csak...-kezdte.-Á hagyjuk.-fejezte be.
-Ha nem mondod el akkor nem.Annyira nem fontos.-vontam meg a vállam.Néma csendben fekszünk és bámuljuk a plafont.
-Köszi.-szólal meg.
-Mit?-kérdezem.
-Mindent.azt,hogy belesétáltál az életembe.Boldoggá tettél.Velem voltál,igaz nem mindig jóban de a legtöbbször igen.Köszönöm,hogy az életem egy részében a magaménak tudhattalak.Köszönöm,hogy egyszer az életben az enyém voltál.-ült fel.
-Ezt,hogy érted?-ülök fel én is.Louis feláll és kisétál az ajtón.-Várj Louis!-megyek utána.Lerohanok a lépcsőn és utánamegyek.A szobája előtt elé állok.Könnyes a szeme.-Mi a baj Louis?Miért sírsz?Mit csináltam amiért ezt mondtad?
-Te semmit.-nézte a földet.
-Hé.-emelem meg az állát.-Nem lesz semmi.Minden jobb lesz oké.-mondom.Hirtelen szorosan megölel.Majd rám néz.Hosszan egymás szemébe nézünk majd megcsókol.Nem akarom elengedni,de ő eltol magától.Kikerül,bemegy a szobájába és kizár.Döbbenten nézem a szobájának az ajtaját.Majd megrázom a fejem és leindulok a lépcsőn.Hogy mi van vele azt nem tudom.A nappalin megyek át mikor egy kéz ragadja meg a derekam.Egy másik kéz meg a számat fogja meg.Felemel és visz.Rúgkapálok,a lábammal rúgom az ő lábát,de nem reagál.Majd egy nagyobb ütés és elenged.Rohannék a szobám felé,de megint elkap.Sikítok egyet.Befogja a szám.Gyorsan kicipel a házból majd bedob a kocsi csomagtartójába.Ütöm,rúgóm mindent csinálok,de tudom,hogy innen már nem szabadulok ki.A kocsi elindul.Dave!Már megint sikerült neki.Mostmár nem szabadulok.Soha többet ne látom őket.Soha többet nem lehetek boldog.Soha többet nem beszélhetek velük.Soha többet nem mehetek el a csajokkal bárhova.Soha többet nem beszélhetek a fiúkkal.Soha többet nem ölel át Louis,nem csókol meg.Louis!Vajon ő azért olt ilyen szomorú és lehangolt mert tudta?Azért mondta,hogy szeretné,hogy ez örökre így maradjon,de ez sosem fog megtörténni,mert ő tudta,hogy elrabolnak?Ezt már sosem fogom megtudni.Az életemnek annyi.Dave elérte a célját.Az övé vagyok,és ő fog velem végezni...
