2.évad 2.rész-Mit kezdjek így magammal?

Helló olvasóim és erre tévedt látogatók.Nagyon szépen köszönöm azoknak akik szavaztak,kommenteltek és azoknak is akik csak elolvasták.Nos,más hozzáfűznivalóm nincs is szóval itt a 2.rész.Jó olvasást:)
U.I:Ha tetszett a rész akkor komment és pipa.Köszi:)

Louis szemszöge

  A srácok könyörögtek,hogy menjek velük kajálni,mert az evés az jót tesz.Kétlem.Inkább felmentem a szobámba,leültem a székre és bámultam ki a szürke világba.Olyan mint a hangulatom.Mintha az ég tudná,hogy szarul vagyok,így ő is olyan.Ahogy bámultam ki,azon gondolkoztam,hogy most Lana mit érezhet.Fél?Retteg?Vagy Dave-et idegesíti?Próbál megszökni?Mit gondolhat,mit érezhet?És számomra ez egy örök rejtély marad.Ha egyszer elő nem kerül.Lesz egyáltalán olyan?Valami hiányzik most.Valami folyékony.Hát persze.A vodka.
  Ahogy láttam a többieknek sincs valami jó hangulatuk.Bágyadtan néznek a tányérjukra és gondolkoznak.Még Niall sem élvezi a kaját.Az pedig eléggé különös.Nem hülyülnek,nem beszélgetnek és nem élvezik,hogy együtt lehetnek.
-Üres a hely mi?-megyek oda a pulthoz ahol a vodkás üveg áll és mellette a pohár.
-Ne Louis!Ne igyál többet!-szól rám Penny.
-Mer?Miért ne?-nézek rá.
-Csak rosszabb lesz.-válaszol halkan.
-Ezt nem érted!Ennél rosszabb már nem is lehet.Elrabolták Lana-t.Nélküle én egy tehetetlen senki vagyok.Ő jelentette számomra az életet.Ez csak minimálisan segít a helyzeten.-mutatok az üvegre.-Így,hogy Lana nincs itt...Így valahogy olyan üres minden.Nem csak ez a ház hanem...hanem bennem is valami üres lett.Amit semmi és senki sem tud betölteni csakis ő.De őt már sosem kapom vissza!-megint könnyes lett a szemem.Néma csendben ülnek és szomorúan bámulnak előre,vagy rám.
  Elveszem az üveget meg a poharat és felmegyek.Levágom magam a székre,töltök a pohárba az italból és bámulok ki az ablakon.Ez így tök szar.Mit kezdek így magammal?Nélküle?Így nem tudok élni.A nap huszonnégy órájában ő jár a fejemben.Semmi másra nem tudok gondolni csak rá.Hiányzik.Túlságosan is.

Penny szemszöge

  Felsétált az üveggel.Mi meg hagytuk.Nem tesz jót neki az alkohol.Azzal nem segít semmit magán ha iszik.Így,hogy elrabolták Lana-t eléggé szar lett a hangulat a házban.Mindenki lehangolt.Louis meg...Ő meg túlságosan is szarul van.Iszik.De ez még nem minden.Láttam,hogy cigizik is.Sehogy se lesz jobb neki.Nekünk sem.Louis-nak igaza volt.Üresebb lett minden.És bennem is üresebb lett valami.Egész életemet Lana-val éltem.És most meg elvesztettem és semmit sem tudok csinálni.Csak itt ülök és bámulok ki a fejemből.Szinte nincs is életem Lana nélkül.Ő beletartozik az életembe.Sosem volt olyan mikor nélküle lettem volna.Jó azért pár alkalom volt,de akkor tudtam,hogy nincs semmi baja.Mindig mikor beteg volt,vagy valami baja volt én ott voltam mellette.Olyan mintha a testvérem lenne.És most meg elvesztettem.
  Nem valami boldog hangulatban telt a vacsora.Senki sem szólalt meg.Néha néha azért beszéltünk,de annak mindig befellegzett.Kaja után mindenki felment.Sophi megkérdezte,hogy elmosogasson-e ő.De inkább szerettem volna én mosogatni.Ilyenkor egyedül vagyok a gondolataimmal.Senki nem zavar.A kezem meg ázik a meleg vízben.Ezeket szeretem.Nem volt sok mosogatnivaló így hamar végeztem.
  A szobámban bekapcsoltam a gépem és elkezdtem képeket nézegetni a régi időkről,mikor még gimibe jártunk.Azok az idők voltak a legjobbak.Mikor minden nap suliban hülyültünk.Állandóan együtt voltunk.Néhányan még azt is hitték,hogy testvérek vagyunk.Néha mi is azt érzetük.Aztán tizedikben csatlakozott hozzánk Lucy.Onnantól hárman voltunk.Akkor Lana még nem foglalkozott Dave-el.Akkor még egy nagy senki volt Dave.Ma már sajnos nem.
  És a következő kép...azt hiszem az a kedvencem.Hatan vagyunk a képen.Tizedik végétől egészen tizenkettedik végéig tartott.Az az időszak a legjobb volt.Nem mindig,de igen.A visszaemlékezésemet Niall zavarta meg.
-Mit csinálsz?-jött be.Lecsaptam a laptopom fedelét és az asztalra raktam.
-Semmit.Csak régi képeket nézegettem.-fordultam meg,hogy vele szemben legyek.
-Szép idők voltak?-ült le az ágyamra.
-Nagyon.-ültem le mellé és nekidőltem.A hajamat kezdte el simogatni.-Neked nem fura?
-Mi?Hogy Lana nincs itt?-bólintok.-De egy kicsit az.
-Louis-nak igaza van.Tényleg üres lett a ház nélküle.És bennem is üres valami.-Niall kérdőn nézett rám.-Szinte az egész életemet Lana-val töltöttem.Olyan volt mintha testvérek lettünk volna.Elválaszthatatlanok voltunk.Aztán jött Lucy is.Szóval mi hárman összetartozunk.Ez olyan mint egy óra.Ha hiányzik egy darab nem működik.Ez van velünk is.Ha hiányzik valaki akkor nem egész az életünk.Egy darabig Lucy-vel is ez volt.Mikor New Yorkban élt.Egy időben már megszokható volt az üresség amit iránta éreztünk,de néha-néha visszatért.És akkor lett jobb mikor visszajött hozzánk.
-Majd csak jobb lesz.-mondta Niall.
-És mi van ha nem?Akkor mit kezdek magammal?-nézek rá.
-Majd kitaláljuk.-ölel szorosan magához.

Lucy szemszöge

  Halk zene szól a szobámba,és bámulok ki az ablakon.A kert szürkén mutat ebben az időben.Lehangolt minden.Az idő,a természet,az emberek.Főleg mi.Louis szörnyen fest.Iszik,mintha az megnyugtatná.Az alkohol nem mindig segít.Van amin semmi sem tud segíteni.Főleg a szerelmi bánaton.Nem értem.Velem mindig ilyen dolgok történnek.Szerelmi bánat (az a legtöbbször) és most meg az egyik legjobb barátnőmet rabolták el.Én is szarul érzem magam miatta.De azért nem leszek olyan mint Louis.Alkoholba tölteni a bánatom.Volt már rá példa.De nem akarom megismételni.
  Így november végi időjárás már kicsit hideg.Így idebent is hideg van annak ellenére,hogy fűtünk.Egy meleg tea most jól esne.Leállítom a zenét és elmegyek a konyhába.Körülnézek,hogy milyen teák vannak.Most egyiket se kívánom.Inkább legyen a Lana féle különleges tea.Kell hozzá méz,citrom,gyömbér és forró víz.Citrom és mézről tudom,hogy van itthon.De gyömbérről fogalmam sincs.Benézek a hűtőbe...és hopp.Ott van.Előveszek egy befőttes üveget,majd a citromot és a gyömbért feldarabolom.A mézből pár kanállal rakok az üvegbe.Majd a feldarabolt gyömbért és a citromot belerakom az üvegbe.Majd még a megmaradt gyömbér maradékát reszelve hozzáadom a többihez.A vizet felforralom és már kész is.Előveszek egy bögrét,rakok bele a befőttes üveg tartalmából,majd felöntöm forró vízzel.Egy kiskanállal megkeverem.Elmegyek a kanapéhoz,leülök és bámulom a kertet.Sötét van odakint.És idebent sem ég a lámpa.Csak fent a fiúknál.
  Ahogy belekóstolok a teába a régi emlékek ugranak be.Mikor tizedikben találkoztam velük,és onnantól mi hárman elválaszthatatlanok voltunk.Majd hatan lettünk egészen tizenkettedik végéig.Jó időszak volt.De aztán megint szétváltunk.Ők itt maradtak én meg New Yorkba költöztem és ott találtam munkát.Akkor éreztem először az ürességet.Mikor ők nem voltak velem én meg egyedül voltam.Szar érzés volt.
  Louis-nak igaza van.Tényleg üres ez a ház.És bennem is üres valami.Hiányoznak a régi emlékek,hiányoznak a hármasban töltött napok,és hiányzik Lana.Ő volt az akivel mindig szerettem,sőt imádtam lenni.
-Te mit csinálsz itt a sötétben?Ráadásul egyedül?-zavart meg valaki a gondolkodásomban.Hátranéztem.Harry áll a lépcső alján.
-Gondolkozok.És szeretek a sötétben lenni.Egyedül.-fordultam vissza és néztem a leguruló esőcseppeket.Időközben elkezdett esni.
-Lana-n?-jött oda.Bólintok.-Mit iszol?-nézett a kezemben tartott bögrére.
-Gyömbéres teát.Kérsz?-bólintott.Felállok és csinálok Harry-nek is teát.Majd a forró bögrével leülök mellé.Odaadom neki.És most már ketten bámulunk a sötétbe.-Te nem érzed azt amit Louis mondott?-nézek rá.
-Hogy üresség van a házban?Egy kicsit.
-Igaza volt.Mindenben.És nem csak benne van azaz üresség,hanem bennem is.Én is érzem azt az ürességet a lelkemben.És nem tudom,hogy ez valaha betöltődik-e.Nélküle olyan rossz.Mit kezdjek így magammal?
-Fogalmam sincs.De tényleg igaza van.Én nem érzem,de valahogy ha rád nézek,akkor belegondolok,hogy mennyire rossz lehet most neked.És nem csak neked,hanem Louis-nak is.És Penny-nek.-mondja.Beleiszok a bögrémbe,majd a fejem a vállára hajtom.
  Louis,Penny és én vagyunk azok,akik érzik ezt az ürességet.Mások csak belegondolni tudnak.Ők nem tudják,hogy nekünk most mennyire rossz.És nem tudunk mit kezdeni magunkkal.Túl kell tennünk magunk Lana-n,mert nem valószínű,hogy viszont látjuk valamikor.De pár napig azért még gondolkozunk ezen...Aztán megpróbáljuk elfelejteni őt.

2.évad 1.rész-Felfogtuk.

Sziasztok.Nos.Elkezdtem a 2.évadot.Remélem velem lesztek és támogattok.Most kicsit másabb lesz.Csak akkor hozok újabb részt,ha elegendő a komment és a pipa.De azért az is jó ha csak elolvassátok.Legalább abból tudom,hogy olvasható a történet.Röviden csak annyit szeretnék a 2.évadról mondani,hogy egyszer sem lesz olyan rész ahol Lana szemszöge is benne lenne.Majd a 3.évadban lesz.Ha egyáltalán lesz 3.évad.De elég a szóból itt az első rész.Jó olvasást:) xx
U.I:Már lehet kommentelni és pipálni.Köszi:)

Louis szemszöge

  Egy nagy sikoly.Tudtam,hogy mi ez.Mire lerohantam ő már sehol sem volt.Kimentem a ház elé.A fekete kocsi épp akkor hajt el.Nem!Nem ez nem történhet meg újra!Nem veszíthetem el megint!Ő az enyém!Az enyém!Akkor jól mondta,hogy ma.De miért pont ma?Máskor nem lehetett volna jó?Nem,mára kellet tenni az időpontot,hogy még véletlenül se tudjak tőle elköszönni.Nagyszerű!Bár..Ha úgy nézzük a szoros ölelés és a hosszú csók az számíthatott annak.De akkor is!Miért,miért vitték el?Mi a francért kell Dave-nek ennyire Lana?Mit akar vele csinálni?És még azt sem tudom,hogy hova vihette.Legutóbb volt nála nyomkövető.De most semmi sincs nála.Semmi.Ő már csak egy szép emlék.Ne mondd ezt Louis!Ő nem egy szép emlék!Ő a tiéd!És vissza fogod kapni! mondta a belső énem.Kezdek megőrülni?Érzem,hogy a szememből,folyik a könnyi.Nem,nem,nem!Ilyen nincs!Nem sírhatok.Nem veszítettem el.Ő még itt van!Körbenézem a házat.A szobájában,a kertben,mindenhol.És sehol sincs.A konyhába megyek.Leveszek egy poharat a szekrényről,meg egy üveg vodkát.Töltök a pohárba és ezzel a kettővel,fölmegyek Lana szobájába.Ott olyan mintha még itt lenne.Csak képzeld azt,hogy elment egy percre és mindjárt visszajön.Jó is lenne.De nem fog visszajönni.Ő már sosem jön vissza.A rohadt életbe!Lehúzom a pohár tartalmát és újratöltöm.Mi passzolna az üveg vodkához?Hát persze.Egy szál cigi.Lehet,hogy eltettem egy pár szállal a szobámban.Elmegyek a szobámba,átkutatom az összes fiókot,a szekrény legeldugottabb zugát,de semmi.Lehet,hogy Zayn-nek van.Bár már rég nem szívott.Akkor mást nem tehetek,el kell mennem egy toboz cigiért.Átvettem a gatyám,meg felvettem egy normális pólót.Az előző kicsit büdös volt.Majd egy dzsekit,fel a cipőt és mehetünk.A pénztárcám a belső zsebembe tettem,meg a telefont is,és elindultam.Az úton próbáltam nem elsírni magam.Körülöttem,mindenhol boldog (!!) emberek.Most legszívesebben mindegyiknek elrontanám a kedvét,hogy ne csak nekem legyen szar kedvem.a boltba beérve,a pénztáros nőtől kértem egy Marlboro-t.Kifizettem,és hazaindultam.Útközben összefutottam egy rajongóval.Felvettem a műmosolyom és csináltam vele egy képet.Szegény.Pont a legrosszabb napomon kellet velem találkoznia.Majd otthon kerestem öngyújtót,kiültem a kertbe és rágyújtottam.De jó érzés újra cigizni.Mintha a világ újjászületett volna a lelkemben.És a tüdőmben persze.Olyan jó volt ez a párperc.Míg meg nem zavart Zayn.Kijött és elém állt.
-Te meg mi a francot csinálsz?-kérdezte.
-Cigizek.Nem látod?-néztem fel rá.
-Honnan van?-kérdezte.
-Most vettem.-válaszoltam.
-Adjál már egy szálat.-ült le mellém.Odanyújtottam a dobozt,majd odaadtam az öngyújtót.Beleszívott,majd kifújásnál ezt mondta:-Fú de jó érzés!Már elvonási tüneteim voltak.-mondta.Én csak bólintottam.Hirtelen valami megfordult a fejemben.Csak én hallottam azt a sikítást?
-Te hallottál sikítást?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét.
-De nem most.Hanem úgy egy háromnegyed órával ezelőtt?
-Nem.-megint megrázta a fejét.
-Fura.-szívtam bele utoljára majd eltapostam.Otthagytam a földön.
-Ugye nem fogod itt hagyni?-kérdezte.
-De.Mer?
-Mer Penny megöl ha meglátja.Szerintem dobd ki.-javasolta.Felálltam,kedvetlenül elmentem,kidobtam a csikket.Majd visszaültem.Ha senki sem hallotta a sikítást,akkor én miért? És ha estig senki sem keresi Lana-t?Nem is foglalkoznak azzal,hogy mi lehet vele?-Na én mentem haver.Jó szórakozást.-állt fel Zayn.Otthagyott.
  Majd hirtelen megint elkezdtem sírni.Miért?Miért? Hogy a francba történhet ez meg?És most miért vagyok ilyent tehetetlen?Itt ülök,nem csinálok semmit.Csak sírok.Kell az az üveg vodka! Lehoztam Lana szobájából az üveget meg a poharat.Töltöttem,majd fenékig lehúztam.Mi a francért él Dave?Mi a francért kellett elrabolnia másodjára (!!) Lana-t?Inkább ez a megfelelő kérdés.Én hogy a francba találtam rá Lana-ra?Miért pont ő? Mert ő az életem.Ő változtatta meg az életem.Ő a mindenem.Ő kell nekem.Csak is ő.Vele sokkal jobb az életem.Vele boldogabb vagyok mint bárki mással.Ő... Itt ülök.Megakarom találni,de olyan tehetetlen vagyok.És szinte már bele is törődtem,hogy elvesztettem.A könnyek csak úgy folytak le az arcomról.Majd hirtelen minden még tisztább lett.Most már eljutott az agyamból minden egyes porcikámon át az egész testembe.
-Miért?Miért?Mi a francért kellet elrabolnod?Miért?Miért hagytál itt Lana?Miért.-ordítottam zokogva.Eldőltem a hintaágyban és csak sírtam.-Rohadt életbe.-ordítottam utoljára.És eddig voltam normális.Felálltam és mint egy tornádó,szétszedtem a házat.Fellöktem az összes széket.Összetörtem pár vázát.És romboltam.Liam és Harry állítottak le.Leültettek a kanapéra.Én eldőltem.Az arcomat fogtam és sírtam.
-Mi baj van Louis?-kérdezte Penny.Felnevettem a kérdésen.
-Hogy a francba nem veszitek észre?Nem fura?-néztem végig rajtuk.Zayn kapcsolt először.
-Bassza meg!-fogta meg a fejét és leült a földre.-Szóval ezért voltál te a boltban!-dőlt hátra.Ott feküdt a padlón,a lábát felhúzva.
-Legalább te érted.-halvány mosolyszerűség volt az arcomon.
-Jézus!-kapcsolt Penny is.Könnyes lett a szeme.Térdre borult és elkezdett sírni.
-Kettő.-mondtam.Majd újra könnyek kezdtek folyni az arcomon.-Üresség.-mondtam a következő szót.Remélem megfejtik.Harry körbefordult.Ő a harmadik.
-Rohadt élet!-fogta meg a fejét.-Hogy a francba?-kérdezte.Megráztam a fejem.Letöröltem az arcomról a könnyeket.
-Csak úgy megtörtént.-vontam meg a vállam.Ott voltunk négyen akik megértették és felfogták.A többiek még mindig nem értették.Majd ötödikként csatlakozott Liam.
-Francba!-mondta.Beletúrt a hajába.-De hisz ő nem neki dolgozik?Azért voltál te olyan hosszú ideig fönn igaz?Mert ő mondott neked dolgokat.Ilyen nincs!-mondta.
-Ő mondta el.Azt mondta,lehet hogy ma.-mondtam Liam-nek.
-Ó bakker!Megértettem.De ez!Hogy lehet?-csatlakozott Niall.Lucy-re néztem.Csendben sírt.Akkor ő is tudja.Sophi nem értette a helyzetet.
-Lana-t elrabolták.-mondtam neki.Sophi döbbenten nézett.Majd megölelte Liam-et.Csendben volt mindenki.Valaki azon gondolkozott,hogy ez,hogy lehet.Valaki csendben sírt.Valaki,aki ebben a helyzetben én vagyok,mind a kettő.Csendben sírtam,és belül szidtam az egész életem.Gyűlölöm Dave-et.Bár ez már máskor is tisztán lehetett érteni.Gyűlölöm a menedzserünket,mert ő is neki dolgozik.Vagyis...hát ja.Ő a nagybátya Dave-nek
 Most ez...elmondhatatlan érzés.Mindenki csendben ül és feldolgozza a helyzetet.Hirtelen eszembe jutott valami.
-Szólni kell...-ülök fel.A hangom rekedtes.-Szólni kell az öccsének.-mondom.Niall felém nyújtja a telefonját.Elveszem tőle és megkeresem Mikey nevét.Majd felhívom.
-Halló.-szól bele.
-Helló Mikey.Louis vagyok.-próbálok valami normális,emberi hangon beszélni.
-Szia Louis.-köszön újra.
-Van egy rossz hírem.-bököm ki.Ő hallgat.-A nővéred...-nem bírom kimondani.
-Mi van vele?-kérdezi.A hangjában ijedség van.
-A nővéredet...elrabolták.-mondom ki nagy nehezen.Megint folyik a könny az arcomon.Mikey nem tud megszólalni.Csak dadog a telefonba.
-Nem!Nem,az nem lehet!-mondogatja.-De ki rabolta el?-kérdezi.
-Emlékszel még a jótékonysági estre?-kérdezem.
-Ja.
-És ott az a fickó akivel táncolnia kellet volna.És akivel megtaláltuk.Dave.Na ő volt.-mondom.
-Ismerem azt a fickót.Az mindig is zaklatta Lana-t.-mondta.Mindig is.Akkor mi a francért ne száll már le róla?Miért kell még mindig terrorizálnia?Hagyja őt békén!Örökre!-Na én megyek Louis,mert koncertünk lesz.Helló.-és letette.
  Leejtem a kezem az ölembe.Nem úgy tűnt,mintha Mikey-t ez megérintette volna.Jó az biztos,hogy neki is szar érzés.Vagy csak még nem jutott el az infó az agyáig.Vagy nem tudom.Penny ébred fel először.Ő komolyodik el.De azért még látszik,hogy szomorú.Szipog egyet,majd megszólal.
-Hat óra van.Valaki kajás?-kérdezte.Niall volt az első jelentkező.Majd Liam,Harry,Zayn és végül mindenki.Kivéve engem.Nekem nincs étvágyam.Még kajára se tudok nézni.Csak a cigis dobozra,meg alkoholra.ez a kettő a legfontosabb.A kaját hanyagoljuk...

FIGYELEM!

Sziasztok:)Utólag is Boldog Karácsonyt és BÚÉK.Nos.Mivel lezárult a szavazás,így meghoztam az eredményt.Voltak olyanok akik nagyon akarták,hogy folytassam,voltak olyanok akik megleptek,és voltak olyanok akik nem akarták hogy folytassam.A szavazás 6:2 arányban lezárult.Az elején úgy állt,hogy abba kell hagynom a blogot,de most így december végére megváltozott.Így mivel a többség azt akarta,hogy folytassam,így folytatom.Azt még nem tudom,hogy mikor jön a 2. évad első része.
Köszönöm azoknak akik szavaztak,kommenteltek.És köszönöm azoknak akik mindig is velem voltak,és mindig mikor új részt hoztam ők azonnal elolvasták.Remélem ez nem fog változni.
Jók legyetek.Puszi:)xx