Helló olvasóim és erre tévedt látogatók.Nagyon szépen köszönöm azoknak akik szavaztak,kommenteltek és azoknak is akik csak elolvasták.Nos,más hozzáfűznivalóm nincs is szóval itt a 2.rész.Jó olvasást:)
U.I:Ha tetszett a rész akkor komment és pipa.Köszi:)
Louis szemszöge
A srácok könyörögtek,hogy menjek velük kajálni,mert az evés az jót tesz.Kétlem.Inkább felmentem a szobámba,leültem a székre és bámultam ki a szürke világba.Olyan mint a hangulatom.Mintha az ég tudná,hogy szarul vagyok,így ő is olyan.Ahogy bámultam ki,azon gondolkoztam,hogy most Lana mit érezhet.Fél?Retteg?Vagy Dave-et idegesíti?Próbál megszökni?Mit gondolhat,mit érezhet?És számomra ez egy örök rejtély marad.Ha egyszer elő nem kerül.Lesz egyáltalán olyan?Valami hiányzik most.Valami folyékony.Hát persze.A vodka.
Ahogy láttam a többieknek sincs valami jó hangulatuk.Bágyadtan néznek a tányérjukra és gondolkoznak.Még Niall sem élvezi a kaját.Az pedig eléggé különös.Nem hülyülnek,nem beszélgetnek és nem élvezik,hogy együtt lehetnek.
-Üres a hely mi?-megyek oda a pulthoz ahol a vodkás üveg áll és mellette a pohár.
-Ne Louis!Ne igyál többet!-szól rám Penny.
-Mer?Miért ne?-nézek rá.
-Csak rosszabb lesz.-válaszol halkan.
-Ezt nem érted!Ennél rosszabb már nem is lehet.Elrabolták Lana-t.Nélküle én egy tehetetlen senki vagyok.Ő jelentette számomra az életet.Ez csak minimálisan segít a helyzeten.-mutatok az üvegre.-Így,hogy Lana nincs itt...Így valahogy olyan üres minden.Nem csak ez a ház hanem...hanem bennem is valami üres lett.Amit semmi és senki sem tud betölteni csakis ő.De őt már sosem kapom vissza!-megint könnyes lett a szemem.Néma csendben ülnek és szomorúan bámulnak előre,vagy rám.
Elveszem az üveget meg a poharat és felmegyek.Levágom magam a székre,töltök a pohárba az italból és bámulok ki az ablakon.Ez így tök szar.Mit kezdek így magammal?Nélküle?Így nem tudok élni.A nap huszonnégy órájában ő jár a fejemben.Semmi másra nem tudok gondolni csak rá.Hiányzik.Túlságosan is.
Penny szemszöge
Felsétált az üveggel.Mi meg hagytuk.Nem tesz jót neki az alkohol.Azzal nem segít semmit magán ha iszik.Így,hogy elrabolták Lana-t eléggé szar lett a hangulat a házban.Mindenki lehangolt.Louis meg...Ő meg túlságosan is szarul van.Iszik.De ez még nem minden.Láttam,hogy cigizik is.Sehogy se lesz jobb neki.Nekünk sem.Louis-nak igaza volt.Üresebb lett minden.És bennem is üresebb lett valami.Egész életemet Lana-val éltem.És most meg elvesztettem és semmit sem tudok csinálni.Csak itt ülök és bámulok ki a fejemből.Szinte nincs is életem Lana nélkül.Ő beletartozik az életembe.Sosem volt olyan mikor nélküle lettem volna.Jó azért pár alkalom volt,de akkor tudtam,hogy nincs semmi baja.Mindig mikor beteg volt,vagy valami baja volt én ott voltam mellette.Olyan mintha a testvérem lenne.És most meg elvesztettem.
Nem valami boldog hangulatban telt a vacsora.Senki sem szólalt meg.Néha néha azért beszéltünk,de annak mindig befellegzett.Kaja után mindenki felment.Sophi megkérdezte,hogy elmosogasson-e ő.De inkább szerettem volna én mosogatni.Ilyenkor egyedül vagyok a gondolataimmal.Senki nem zavar.A kezem meg ázik a meleg vízben.Ezeket szeretem.Nem volt sok mosogatnivaló így hamar végeztem.
A szobámban bekapcsoltam a gépem és elkezdtem képeket nézegetni a régi időkről,mikor még gimibe jártunk.Azok az idők voltak a legjobbak.Mikor minden nap suliban hülyültünk.Állandóan együtt voltunk.Néhányan még azt is hitték,hogy testvérek vagyunk.Néha mi is azt érzetük.Aztán tizedikben csatlakozott hozzánk Lucy.Onnantól hárman voltunk.Akkor Lana még nem foglalkozott Dave-el.Akkor még egy nagy senki volt Dave.Ma már sajnos nem.
És a következő kép...azt hiszem az a kedvencem.Hatan vagyunk a képen.Tizedik végétől egészen tizenkettedik végéig tartott.Az az időszak a legjobb volt.Nem mindig,de igen.A visszaemlékezésemet Niall zavarta meg.
-Mit csinálsz?-jött be.Lecsaptam a laptopom fedelét és az asztalra raktam.
-Semmit.Csak régi képeket nézegettem.-fordultam meg,hogy vele szemben legyek.
-Szép idők voltak?-ült le az ágyamra.
-Nagyon.-ültem le mellé és nekidőltem.A hajamat kezdte el simogatni.-Neked nem fura?
-Mi?Hogy Lana nincs itt?-bólintok.-De egy kicsit az.
-Louis-nak igaza van.Tényleg üres lett a ház nélküle.És bennem is üres valami.-Niall kérdőn nézett rám.-Szinte az egész életemet Lana-val töltöttem.Olyan volt mintha testvérek lettünk volna.Elválaszthatatlanok voltunk.Aztán jött Lucy is.Szóval mi hárman összetartozunk.Ez olyan mint egy óra.Ha hiányzik egy darab nem működik.Ez van velünk is.Ha hiányzik valaki akkor nem egész az életünk.Egy darabig Lucy-vel is ez volt.Mikor New Yorkban élt.Egy időben már megszokható volt az üresség amit iránta éreztünk,de néha-néha visszatért.És akkor lett jobb mikor visszajött hozzánk.
-Majd csak jobb lesz.-mondta Niall.
-És mi van ha nem?Akkor mit kezdek magammal?-nézek rá.
-Majd kitaláljuk.-ölel szorosan magához.
Lucy szemszöge
Halk zene szól a szobámba,és bámulok ki az ablakon.A kert szürkén mutat ebben az időben.Lehangolt minden.Az idő,a természet,az emberek.Főleg mi.Louis szörnyen fest.Iszik,mintha az megnyugtatná.Az alkohol nem mindig segít.Van amin semmi sem tud segíteni.Főleg a szerelmi bánaton.Nem értem.Velem mindig ilyen dolgok történnek.Szerelmi bánat (az a legtöbbször) és most meg az egyik legjobb barátnőmet rabolták el.Én is szarul érzem magam miatta.De azért nem leszek olyan mint Louis.Alkoholba tölteni a bánatom.Volt már rá példa.De nem akarom megismételni.
Így november végi időjárás már kicsit hideg.Így idebent is hideg van annak ellenére,hogy fűtünk.Egy meleg tea most jól esne.Leállítom a zenét és elmegyek a konyhába.Körülnézek,hogy milyen teák vannak.Most egyiket se kívánom.Inkább legyen a Lana féle különleges tea.Kell hozzá méz,citrom,gyömbér és forró víz.Citrom és mézről tudom,hogy van itthon.De gyömbérről fogalmam sincs.Benézek a hűtőbe...és hopp.Ott van.Előveszek egy befőttes üveget,majd a citromot és a gyömbért feldarabolom.A mézből pár kanállal rakok az üvegbe.Majd a feldarabolt gyömbért és a citromot belerakom az üvegbe.Majd még a megmaradt gyömbér maradékát reszelve hozzáadom a többihez.A vizet felforralom és már kész is.Előveszek egy bögrét,rakok bele a befőttes üveg tartalmából,majd felöntöm forró vízzel.Egy kiskanállal megkeverem.Elmegyek a kanapéhoz,leülök és bámulom a kertet.Sötét van odakint.És idebent sem ég a lámpa.Csak fent a fiúknál.
Ahogy belekóstolok a teába a régi emlékek ugranak be.Mikor tizedikben találkoztam velük,és onnantól mi hárman elválaszthatatlanok voltunk.Majd hatan lettünk egészen tizenkettedik végéig.Jó időszak volt.De aztán megint szétváltunk.Ők itt maradtak én meg New Yorkba költöztem és ott találtam munkát.Akkor éreztem először az ürességet.Mikor ők nem voltak velem én meg egyedül voltam.Szar érzés volt.
Louis-nak igaza van.Tényleg üres ez a ház.És bennem is üres valami.Hiányoznak a régi emlékek,hiányoznak a hármasban töltött napok,és hiányzik Lana.Ő volt az akivel mindig szerettem,sőt imádtam lenni.
-Te mit csinálsz itt a sötétben?Ráadásul egyedül?-zavart meg valaki a gondolkodásomban.Hátranéztem.Harry áll a lépcső alján.
-Gondolkozok.És szeretek a sötétben lenni.Egyedül.-fordultam vissza és néztem a leguruló esőcseppeket.Időközben elkezdett esni.
-Lana-n?-jött oda.Bólintok.-Mit iszol?-nézett a kezemben tartott bögrére.
-Gyömbéres teát.Kérsz?-bólintott.Felállok és csinálok Harry-nek is teát.Majd a forró bögrével leülök mellé.Odaadom neki.És most már ketten bámulunk a sötétbe.-Te nem érzed azt amit Louis mondott?-nézek rá.
-Hogy üresség van a házban?Egy kicsit.
-Igaza volt.Mindenben.És nem csak benne van azaz üresség,hanem bennem is.Én is érzem azt az ürességet a lelkemben.És nem tudom,hogy ez valaha betöltődik-e.Nélküle olyan rossz.Mit kezdjek így magammal?
-Fogalmam sincs.De tényleg igaza van.Én nem érzem,de valahogy ha rád nézek,akkor belegondolok,hogy mennyire rossz lehet most neked.És nem csak neked,hanem Louis-nak is.És Penny-nek.-mondja.Beleiszok a bögrémbe,majd a fejem a vállára hajtom.
Louis,Penny és én vagyunk azok,akik érzik ezt az ürességet.Mások csak belegondolni tudnak.Ők nem tudják,hogy nekünk most mennyire rossz.És nem tudunk mit kezdeni magunkkal.Túl kell tennünk magunk Lana-n,mert nem valószínű,hogy viszont látjuk valamikor.De pár napig azért még gondolkozunk ezen...Aztán megpróbáljuk elfelejteni őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése