Sziasztok.Kicsit késve,de meghoztam a következő részt.Jó olvasást:)
U.I:Kicsit eléggé lecsúszva,de Boldog Szülinapot Niall Horan:)
Lana szemszöge
Reggel kipihenten ébredtem.Fura volt.Ránéztem az órára,reggel fél 10.Jó sokáig aludtam.Louis a földön alszik.Mosolyogva nézem.Lassan kinyitja a szemeit.Megdörszöli az arcát és rám néz.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-ült fel és felém fordult.
-Hogy aludtál?-kérdeztem.
-Jól.És te?
-Furcsa,de én is jól.Hányszor ébredtem fel,mert nem emlékszem rá?
-Egyszer se.-mind a ketten egyszerre néztünk a másikra.
-Jézus Louis!Nem voltak rémálmaim.-örültem.
-Örülök.Na gyere.Menjünk le.-állt fel.Fölálltam,melléléptem,ő adott egy csókot,majd megfogta a kezem és lementünk.Lent Penny és Liam volt.Penny reggelit csinált,Liam meg telefonált.Meghallották,hogy jövünk.
-Épp most akartam szólni,hogy kelj fel.-nézett Louis-ra Liam.
-Mert?-kérdezte Louis.
-Azt majd elmondom.-mondta titokzatosan.Odamentem Penny-hez.
-Segítsek?-kérdeztem.
-Nem már megvagyok.-mondta és az utolsó kenyeret sütötte.Bundás kenyeret csinált.-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Jól.Nem voltak rémálmaim.-mosolyogtam.-Te?
-Az jó.Én is jól kösz a kérdést...És az utolsó is kész.-mondta.Megterítettem az asztalt és akik ott voltak elkezdtek reggelizni.Pár perc után mindenki lent volt.Reggeli után Liam félrehívta a srácokat és beszélt nekik minden féle dologról,amiről mi csajok nem tudhatunk.A beszélgetés végén Liam kivételével minden fiú felrohant.Pár perc után laza cuccban jöttek le.Zayn és Liam intettek majd kimentek a garázsba,Niall és Harry elköszöntek a csajaiktól.Louis odajött hozzám.
-Hová mentek?-kérdeztem.
-Azt nem mondhatom el.-fogta meg a kezem.
-És mit mondhatsz?
-Azt,hogy szeretlek!-elmosolyodtam.
-Nem úgy gondoltam,de így is jó.Mikor jöttök?
-Nem tudom,de sietek vissza hozzád.-adott egy csókot.-Szia.
-Szia.-néztem utána.A csajokkal kimentünk a ház elé.Kiszálltak a két kocsival.Louis sz egyiket vezette,Harry a másikat.Harry állt elöl,Louis mögötte.Liam és Zayn,Harry-hez ültek be,Niall meg Louis-hoz.Louis rám nézett.Mosolyogtam és intettem neki.Ő rám kacsintott és elindult.Ahogy elhagyták az utcát fura érzésem volt.Nem éreztem biztonságban magam.Gyorsan be is mentem a házba.Mind a hárman elfoglaltuk magunkat.Penny esküvői dolgokat nézett,Lucy takarított én meg a szobámba bezárkózva ültem a széken és gondolkoztam.Valami okból féltem.Fogalmam sincs,hogy miért.Lehet,hogy attól félek,hogy most mikor nincs itt Louis vagy olyanok akik megvédhetnének,most fog elrabolni engem.Dave kiszámíthatatlan.Félek tőle,pedig ő csak egy mihaszna,semmirekellő,hülye,idegbeteg állat aki egy kitalált ígéret miatt akar elrabolni.És ráadásul én sosem mondtam neki olyat.Az egész hülyeséget Peter találta ki poénból.Ezért még megfizet.Pedig tökre bírtam.És ezt az ígéretet középsuliban mondta neki.Az pedig tök rég volt.Ennyi idő alatt már rég el kellet volna felejtenie ezt az egészet.Én simán elfelejtettem.Csak most sajnos minden nap eszembe jut.Bárcsak elmenekülhetnék ezek a hülye dolgok elöl.Elmennék innen.Lehet vissza se jönnék.Olyan helyre mennék ahol nem találnak rám.Egy eldugott kis faluba vagy mit tudom én.Még Louis-t se vinném magammal.Senkit.Egyedül lennék egy darabig.Új életet kezdenék ott ahol a csóró,szegény emberek élnek.Majd megismerkednék egy sráccal akinek bejövök és nekem is szimpi.Aztán összeházasodnánk,lennének gyerekeink vagy nem,majd megöregszünk és meghalunk.Persze lehet,hogy...Sőt biztos,hogy Louis keresne.Én is hiányolnám őt.De nem tehetnék mást.Dave el akar rabolni,de én nem akarom,és így is úgy is csak menekülnék előle.Jó is lenne elmenni,de nem tehetem.Nem hagyhatom itt a többieket,nem élném túl Louis nélkül,és ha el is mennék a repülőtéren vagy útközben,bárhol,Dave rám találna(hisz követ engem és figyel)és elrabolna.Kényszerítene,hogy csináljam azt amit ő mond.Én nem tenném és ennek a következménye az lenne,hogy kínoz engem,vagy meg is öl,vagy ahogy álmodtam,elrabolja azokat akiket szeretek és a szemem láttára ölné meg őket.És én meg ezt nem élném túl,így a fájdalomba és a bánatba belehalnék.Milyen jó vég...Én nem így akartam meghalni.Boldogan és kilencven akárhány évesen az ágyamban alvás közben.Vagy esetleg Louis mellett.Mit tudom én.Még nem kéne ezen gondolkoznom.Élnek kéne az életem.Persze nem boldogan,mert nem mindenkinek boldog az élete.
Annyira belemerültem a gondolkozásba,hogy észre se vettem,hogy kopognak.
-Ja.Ki az?-eszméltem fel.
-Penny vagyok,bejöhetek?-kérdezi az ajtó túloldaláról.
-Gyere.-szóltam.Kinyitja az ajtót és bejön.
-Mit csinálsz?-ült le az ágyra.
-Gondolkozom.
-És min?
-Hogy vajon Dave mikor rabol el,mit tegyek,hogy ez ne történjen meg,azon,hogy hogy folytatnám az életem akkor ha elmennék,mi lenne velem,ha Dave tényleg elrabol,és,hogy hogy halnék meg,és,hogy szeretnék meghalni.-hadartam.
-Aha.-bólintott.-Amúgy azért jöttem mert Niall írt,hogy várhatólag csak délután,estefelé jönnek.Te nem kaptál üzenetet?
-De lehet.-nyúlta a telefonomért.-Ja kaptam.-nyitottam meg az üzenetet.Ezt írta:
Szia Drágám!
Várhatólag késő délután.estefelé érkezünk.Addig is boldogulj nélkülem.Ha nagyon hiányzom akkor a dalokon keresztül hallhatod a hangom.
Louis
Elmosolyodtam azon amit írt.Szerintem ezzel azt akarja mondani,hogy ne zavarjam.Pedig hívogatni akartam.Hát úgy látszik a mai napom azzal fogom tölteni,hogy ülök a szobámban bezárkózva,hallgatom az 1D dalait és vagy bámulok ki az ablakon vagy dolgozok.
-Akkor ma egész végig hárman leszünk.De jó.Akkor sok időm lesz.
-Mert?
-Hát mi így hárman megesszük a tegnapi maradék kaját és nem kell főznöm.-magyarázta.
-Ezért jó ha csak hárman vagyunk.-mondtam.
-Mi a baj?
-Nincs semmi.
-Márpedig én ismerlek jól,és látszik rajtad,hogy valami bajod van.
-És néha ezért nem kedvellek.Mert te mindig kiszúrod,hogy valami bajom van.
-Ilyen vagyok.-tárta szét a karját.
-És én így bírlak.-mosolyogtam.
-Kösz.Na mondd mi a bajod.
-Most,hogy nincsenek itt a fiúk nem érzem magam biztonságban.Attól félek,hogy Dave most fog elrabolni.Ezért is zárkóztam be a szobámba.-magyaráztam.
-Nyugi nem kell félned.Csinálj olyan dolgokat amik boldoggá tesznek.-javasolta.
-Kösz az ötletet.
-Nincs mit.Na menjünk enni.-állt fel.Követtem.Lent Lucy magazint olvasott.Megmelegítettük a kaját és ettünk.Ebéd után elmosogattam és felmentem a szobába.Leültem és gondolkoztam,hogy most mi tenne boldoggá.Sok dolog volt,de egy amit tudok csinálni az az ha zongorázok.Úgy is elég rég zongoráztam.Mikor lementem azon töprengtem,hogy a titkos szobába menjek,vagy itt a nappaliban.Végül a nappalinál maradtam.Lucy az felment a szobájába ahogy Penny is.Leültem a zongora elé.Gondolkoztam,hogy a sok szám közül mait tudok melyiket válasszam.Eljátszottam párat,majd eszembe jutott egy jó ötlet.Elővettem a zsebemből a telefont és már hívtam is azt az embert akivel most beszélni szeretnék.
-Az Sms nem volt érthető?-morogta köszönés nélkül.
-De.Megértettem mert tudtommal én nem vagyok egy hülye liba.-szólaltam meg.
-Na!Ne mondj ilyet magadra.-szólt le.
-Bocs!
-Miért hívtál?
-Azért,hogy idegesítselek.
-Hát az most nem lesz jó mert egy elég fontos dolog közepén vagyok.Szóval szia.-és le is rakta.De bírom mikor nem tudok tőle elköszöni.Na mind egy.Tovább zongoráztam.Jó sok ideig megállás nélkül.Annyira hosszú ideig,hogy észre se vettem,hogy a fiúk megjöttek.Nem hagytam abba a dalt csak játszottam.A dal végén Zayn megszólalt.
-Miért volt nekem ismerős ez a dal?-kérdezte.
-Mert ez a ti egyik dalotok.Az Irresistible.-mondtam.
-Szép volt.-mondta Liam.
-Köszönöm.
-Ügyes vagy.-jött oda hozzám Louis.Leült mellém.
-Játszol nekem valamit?
-Persze.-tette a kezét a billentyűkre.Ez első pár hang után felismertem.
-Jaj ne!-temettem az arcom a kezembe.-Twilight?Sosem lépsz túl rajta?
-De.Majd egyszer.
-És az mikor lesz?
-Hát majd egyszer.
-Annak örülni fogok.
-Én is.-mondta.A dal végére Lucy és Penny is lejöttek.Niall első kérdése az volt,hogy mi a kaja.Mivel Penny nem csinált semmit így pizzát rendeltünk.5 doboz óriás pizzát.Egy órán belül megjött.Vacsi közben TV-t néztünk és dumáltunk.Kaja után hülyültünk mint mindig.Valamikor befejeztük és elmentünk aludni.Louis-nál aludtam.
***Pár héttel később***
A fiúk szinte minden nap oda voltak.Reggel 10-től délután 18-ig.De persze voltak olyan napok amikor itthon voltak.Akkor Louis állandóan velem volt.Az egyik nap elmentünk a városba csak úgy.Járkáltunk össze-vissza.Mikor egy kínai étterem előtt sétáltunk el megálltam.A pénztár környékét fürkésztem.És meg is találtam amit kerestem.Berángattam Louis-t.A pénztárnál megálltunk él megvártuk az előttünk lévő fizetőt.Majd mikor mi jöttünk a pénztárostól kértem egy Szerencse sütit.Adott egyet én meg a pénzt adtam neki.Megköszöntem és kimentünk.Kibontottam,kettétörtem és elolvastam,hogy mi van a cetlire írva.
Gondold át az életed és utána dönts!
Ez vajon mit jelent?Mit akar ezzel üzenni mondani?Változtassam meg az életem?Minek jó ez így ahogy van.Majdnem teljesen,de ja.A cetlit elraktam,a papírját kidobtam és a sütit megettem.Kérdeztem Louis-t,hogy kér-e,de undorral nézett rá és rázta a fejét.
A többi nap gondolkoztam,hogy mit jelent az az cetli.De aztán feladtam és nem foglalkoztam vele.
Ma egy fontos ünnep van.Niall szülinapja van.Őt száműztük a szobájába.A szokásos beosztás volt.Penny kaja,Lucy díszek,én meg a sütik.Sokat dolgoztunk mindannyian.Mikor kész voltunk lehívtuk Niall-t és ünnepeltünk.Koccintottunk,ettünk,ajándékoztunk és sütiztünk.Sokat hülyültünk.Egyszóval nagyon elvoltunk.Mikor fáradtak voltunk elmentünk aludni.Most a saját szobámba mentem.Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba.Sajnos előtörtek a félelmeim így nehezen tudtam elaludni...
